Megélt idő

Emlékezet, szubjektivitás és női tekintet „A lányok” című filmben

Absztrakt

Tanulmányom témája A lányok (Pilar Palomero, 2020) című film, és annak narratológiai elemzése. A film saját narratív idejével való kapcsolata a fő szempontom, mivel kulcskérdései a múlt elbeszélhetőségére, a múlthoz való személyes viszonyulásra és az emlékezetre vonatkoznak. A filmet legfőképpen az elbeszélés struktúrája és a fokalizáció mentén, részben David Bordwell művészfilmes elbeszélésről szóló fejezete alapján vizsgálom. Habár Bordwell eredetileg az 50-es, 60-as évek európai realista és neorealista filmjeire alapozza állításait, úgy gondolom, hogy az itt elemzett filmmel összefüggésben találhatók olyan jelentős formanyelvi és narratív hasonlóságok, amelyek megindokolják a bordwelli terminusok használatát egy kortárs alkotással összefüggésben is: ezek az epizodikus elbeszélés, a narratív bizonytalanságok, a szereplők és motivációik kiismerhetetlensége, és a határhelyzetek megjelenítése. A tény, hogy A lányok női rendezésű, női főszereplős alkotás, lehetségessé és indokolttá tehet egy feminista olvasatot; így elemzésemben azt vizsgálom, hogy a női szemszög alkalmazása a tematikus eltérésen kívül milyen narratív és esztétikai sajátosságokat mutathat.