Verso – Irodalomtörténeti folyóirat

Horváth Iván (1948–2024)

Mihály Balázs — 2024-08-05

A norvég irodalom szerepe az Élet című lap modernizálási programjában

Veronka Örsike Asztalos — 2024-08-05

Az Élet: irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóirat (1891–1895) nem tartozik a legismertebb 19. századi sajtótermékek közé, noha programjában határozottan a magyar kultúra és társadalom fejlődését, megreformálását tűzte ki célul. A hasábjain megjelent változatos írásokon keresztül megismerhetjük a hazai irodalmi modernségnek azt a sajátos oldalát, amelynek lényege a nemzeti vonások megőrzésének és a külföldi minták hasznosításának ötvözéséből állt. Jelen tanulmány az Élet általános bemutatásán, a róla kialakult véleményeken és saját önmeghatározásain keresztül elemzi ezt a szerepet, különösen figyelve arra, hogy a norvég irodalomnak – leginkább pedig Henrik Ibsennek – milyen hatása volt a szerkesztők munkájára, modern irodalomról kialakított elképzelésére.

„A múlt visszhangja most is suttog ott…”

Zsófia Rétfalvi P. — 2024-08-05

A tanulmány célja Petőfi Sándor és Madách Imre azonos, Tündérálom című költeményének és drámatöredékének vizsgálata. A két szerző együttes tárgyalásának apropóját általában a közös születési évforduló adja. A tanulmány egyrészt amellett foglal állást, hogy a poétikai hatások figyelembevételével jelentősebb párhuzamok válnak láthatóvá, melynek révén Madách alkotói módszerére is rálátást nyerhetünk. Másrészt Madách utolsó, töredékben maradt művének és értekezéseinek (Eszmék Léliáról; Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása) vizsgálatával kirajzolódnak a torzóban maradt – Az ember tragédiáját követő – költészeti koncepciójának kezdeményei is.

„Minden írások az mi hasznunkra írattak”

Margaréta Horváth — 2024-08-05

Egy erodált hagyaték realitása és a faggatózás jegyzőkönyve

Borbála Lovas — 2024-08-05

„Az Anyaszentegyházban bévött szokás szerént”

István Bartók — 2024-08-05

A dolgozat középpontjában egy Kopcsányi Márton által szerkesztett perikopáskönyv (1616) egyik részlete áll. Kopcsányi rövid útmutatást közöl a prédikátorok számára. Sokban támaszkodik Telegdi Miklós korábbi (1577) hasonló megjegyzéseire. Az ilyen előírások igazolják, hogy a korábbi változatos szövegalkotási eljárások retorikai szempontok figyelembevételével fokozatosan közeledtek az egységesítés felé.

Kisműfajok találkozása Janus Pannoniusnál

Edina Zsupán — 2024-08-05

Janus Pannonius nagyfokú műfaji tudatossággal fordította le Plutarchos Királyok és hadvezérek bölcs mondásai című munkáját görögről latinra. A latin változat stiláris koherenciája éppen ennek a tudatosságnak s az ebből fakadó következetességnek köszönhető. Egyben autentikus módon és formában adta vissza a görög apophthegmát latinul. A tanulmány arra mutat rá, hogy az elkészült fordítás stíluspalettáját rokon kisműfajok poétikai jellemzői is színezik, közülük az antik mese hatásával foglalkozik. Janus részéről a meseelemek használata nem jelent stílustörést, sőt, éppen az eredetihez való hűségről árulkodik, hiszen a görög apophthtegma is ötvözi a rokon kisműfajok sajátosságait.