Verso – Irodalomtörténeti folyóirat

Tudományunk határai

2024-12-05T09:34:54+01:00

Reformáció újragondolva

2024-12-05T09:36:24+01:00

A Balassa-kódex visszafejtési kísérlete

2024-12-05T09:16:45+01:00

A Balassa-kódex 17. század közepi kéziratos énekeskönyv, amely három részből áll: Balassi Bálint, Rimay János és az úgynevezett „mostani poéták” verseinek gyűjteményéből. Ezeket a verseket négyen másolták, a másolók neve azonban a feledés homályába merült. A tanulmányban két állítást kockáztatok meg. Az egyik, hogy a Balassa-kódex ívfüzetezése a kényszerű papírváltás és minden valószínűség szerint a toleráns lap- és levélpárok elkerülése miatt nem egységes (intoleranciaelmélet), a másik pedig, hogy minden látszat ellenére a másolók egyenlő részekre bontották maguk között a másolnivalót (az arányos munkamegosztás elmélete). Az utóbbi állítás több textológiai következményt von maga után. Ezek közül a legjelentősebb még a Rimay-rész forrásának a datálását is befolyásolhatja.

Dekadens költészet A Hét hasábjain és a „dekadens” jelző visszautasítása

2024-12-05T09:21:14+01:00

A 19. század végi magyar nyelvű kritikai és sajtódiskurzusban vagy pejoratív értelemben kerül elő a „dekadens” jelző, vagy kerülik, illetve más fogalmakkal helyettesítik azt. A tanulmány a jelző használatára, működésére és mellőzésének okaira kérdez rá, a Kiss József által szerkesztett A Hét (1890–1921) című lap költészetfelfogására fókuszálva. Egyrészt azt vizsgálja, hogyan határolódott el A Hét szerkesztősége a dekadens költészettől, illetve ez a távolságtartás milyen nyelvhasználatot eredményezett: vagyis hogyan beszéltek a századvégi sajtóban dekadenciáról anélkül, hogy megnevezték volna azt. A tanulmány a dekadenciához mint modern szemléletmódhoz kötődő irányzatok századvégi elutasítására is kitér, valamint a távolságtartás lehetséges okaival és az ennek eredményeként létrejött új kritikai szókincs működésével is foglalkozik.

Intrikusábrázolási jellegzetességek Szigligeti Ede és Balázs Sándor A strike című darabjában

2024-12-05T09:27:32+01:00

A tanulmány középpontjában egy kísérleti drámatípus, a városi népszínmű egyik jellegzetes darabja, Szigligeti Ede és Balázs Sándor műve, az 1871-ben bemutatott A strike áll. A dráma intrikusalakjainak tárgytörténeti és karakterológiai vizsgálatán keresztül azt szemléltetem, hogy a társadalmi változások milyen alakábrázolási sajátosságokkal bővítették a népszínmű jellemző típusainak mozgásterét, gesztusrendszerét. Az értekezés első fele a darab recepciótörténetének főbb pontjait ismerteti; kérdésem, hogy miként értelmezte a korabeli sajtókritika A strike tematikai újításait, illetve a darabnak a francia eredetihez, Fraçois Coppée A kovácsok sztrájkja (La Grève des forgerons) című költeményéhez való ellentmondásos viszonyát. Ezt követően a darab releváns jeleneteit elemzem, megállapítva, hogy a szöveg intrikusfigurái a társadalmi változások közepette a maguk személyes státuszváltozását újfajta identitásképző kommunikációval kezelik, s ezen keresztül próbálnak érvényesülni a megreformált szabályok szerint működő közösségben.

„Külömbb-külömbbféle dolgoknak szemét-rakása ez”?

2024-12-05T09:32:05+01:00

Hermányi Dienes József (1699–1763) nagyenyedi református prédikátor irodalmi munkásságával többen foglalkoztak, szövegeinek reflexiókra érzékeny vizsgálata azonban ezidáig csak részben történt meg. Dolgozatomban szövegtipológiai szempontból különítem el Hermányi különféle alkotásait, majd az irodalmi értékkel bíró szövegek (Püspökök élete, Emlékirat, Nagyenyedi Demokritus) műfaji és kompozíciós kérdéseit vizsgálom. Mindhárom szöveg tartalmaz olyan reflexiókat, amelyek alapján arra következtethetünk, hogy Hermányi tudatosan megkomponálta műveit annak ellenére, hogy ezekre a töredezettség, mozaikszerűség jellemző. Dolgozatomban figyelemmel kísérem Hermányi fogalomhasználatát is, keresve a műfaji tudatosság esetleges jeleit.

Névjegy az irodalom asztalán

2024-12-05T09:38:06+01:00