Területfejlesztés és Innováció

A mindennapos testnevelés egészséges életmódra gyakorolt hatásainak vizsgálata a Dél-Dunántúlon

Kata Szalai, László Csóka, Éva Máté, Gábor Pirisi, Gergely Marton — Mon, 02 Sep 2024 00:00:00 +0200

A mindennapos testnevelés 2012-es bevezetése az iskolai sport területén olyan szintű változásokat hozott, mely egyértelműen kiterjed az egészséges életvitel kérdéskörére is. Célul szolgált, hogy a mindennapi testmozgásra és egészségtudatosságra igényt tartson a fiatal generáció oly mértékben, hogy az beépüljön mindennapjaikba. Vizsgálatunk során felmértük a Dél-Dunántúl különböző településtípusain élő lakosságot az egészséges életmód olyan szegmenseivel kapcsolatban, mint a testi-lelki egyensúly helyzete, a stressztűrő képesség, a stressz- és konfliktushelyzetek kezelése, a túlsúly és elhízás kérdésköre, valamint a káros szenvedélyek témakörei. Online mintavétel során 1089 fő töltötte ki kérdőívünket. A statisztikai elemzésekhez Khí-négyzet próbát alkalmaztunk. Eredményeinkben generációs különbségek jelennek meg, melyek a különböző korcsoportok megítélésében találhatók. Lényeges különbségek lelhetők fel a településtípusok közötti összehasonlításokban, miszerint a nagyvárosi környezetben a stresszkezelés nagyobb kihívást jelent, továbbá a konfliktuskezelés fokozott fejlesztésre szorul a kisebb településeken élők körében. Az elhízási arányszámok a kutatásunk során pozitívabb képet mutatnak az országos arányszámokhoz viszonyítva. Rendkívül fontos szerepet tulajdonítunk az iskoláknak és az ott dolgozóknak abból a szempontból, hogy a káros szenvedélyek elleni elutasító magatartásra már iskolás korban nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A mindennapos testnevelés a témakör szempontjából elengedhetetlen fontosságú, hiszen hozzá kapcsolódva olyan értékeket és normákat lehet kialakítani, melyek a mai fiatal generáció számára meghatározó szerepet töltenek be a jövőben.

Best Practice Bajorországból a kultúrtájak identitásának megőrzésére

Mónika Pentz — Mon, 02 Sep 2024 00:00:00 +0200

A „táj” a legtöbb ember számára természeti tájat jelent, és bár sokféle arca lehet, gondolatainkban mégis elsőnek a harmóniát, nyugalmat és egy békés világot idéz fel. Ennek oka valószínűleg a tájfestészetben rejlik, amely már a 16. században Dürer munkásságában is megmutatkozott, majd a 18. században teljesedett ki igazán. A 19. század elején Alexander von Humboldt tudományos szintre emelte és definiálta a táj fogalmát, miszerint a táj egy régió valamennyi aspektusának teljessége. Ez a definíció magába foglalja a geográfiai, geológiai, ökológiai és kulturális aspektusokat is. Az ember és a természet kölcsönhatása alapján a táj folyamatos változásnak van kitéve, melynek következtében kultúrtájak jönnek létre. Ahogy napjainkra a világ minden táján a globalizáció következtében a bajor kultúrtájak is egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve. Az egyes tájak használati módjainak változásai (többek között ipari, vagy turisztikai célú beruházások) a sokszínűség elvesztéséhez vezetnek, melynek következménye a tájak és terek esztétikai értékeinek és identitásának elvesztése. A projekthez fűzött remények szerint a kultúrtájak feltérképezése és egy status quo rögzítése irányt mutathat a jövőbeni tervezések során a kultúrtáj örökségünk megőrzéséhez.

Múzeumalapítás, mint a nemzetközi turizmus motorja? Eredmények és következtetések Bilbao és Abu-Dzabi esettanulmánya alapján

Éva Schultz — Mon, 02 Sep 2024 00:00:00 +0200

A múzeumok a kulturális turizmus, azon belül a város turizmus fontos vonzerői, így fejlesztésük nem csupán kultúrpolitikai, hanem gyakran turizmuspolitikai kérdés is. Egy új múzeum általában erős urbanisztikai – rehabilitációs, dzsentrifikációs – hatással bír, befolyásolja a kultúrafogyasztást, így a turizmusban és a helyi lakosság életminőségében egyaránt változást idéz elő. A COVID19 következményeként a jövőben várhatóan nőni fog a jelenleg csak online elérhető kulturális intézmények valós térben kínált élménye iránti érdeklődés, ezáltal a múzeumok több látogatóra számíthatnak az újranyitás után.

A példák kiválasztásának oka, hogy a vizsgált turisztikai célterületek múzeumok alapításával teremtették meg a nemzetközileg ismert és vonzó kulturális kínálatuk alapját, ami jelenleg is meghatározó szerepet játszik a turisztikai márkájukban. A baszk iparváros, Bilbao kulturális-turisztikai funkcióváltásának kulcseleme volt az 1997-ben megnyílt Guggenheim múzeum. Abu-Dzabi részben a dubaji turisztikai beruházások hatására, ám azokétól némileg eltérő keresleti szegmenst megcélozva fejlesztette kínálatát a 2017 óta üzemelő Louvre múzeummal. Mindkét desztináció múzeumalapításában közös, hogy alapvetően nem a saját örökség bemutatása, hanem új imázs teremtésének szándéka vezérelte, ami jól működő nemzetközi kulturális márkák névhasználati jogának (részben gyűjteményének) megvételén alapult és hamar nemzetközi vonzásintenzitású attrakcióvá vált. A baszk példa sikere Bilbao-effektusként híresült el és híven tükrözi a gazdasági-kulturális autonómia törekvéseket a turisztikai nagyhatalom Spanyolországon belül. Az Egyesült Arab Emírségek turizmusfejlesztési célja Abu-Dzabi esetében a magaskultúrára épülve párosul a posztkolonialista történelem- és identitásteremtéssel, eltérően a dubaji populáris iránytól.

A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a múzeumok alapítása mellett milyen tényezők segítették az elemzett példák nemzetközi turisztikai piacra lépését? További cél annak vizsgálata, hogy milyen hasonlóságok és különbségek lelhetők fel a két igen eltérő történelemmel, kultúrával és gazdasággal bíró, különböző politikai rendszerek által meghatározott desztináció turizmusában? A kutatás módszertani alapja a turizmusfejlesztéshez és annak környezeti, gazdasági, valamint társadalmi-kulturális hatásaihoz kapcsolódó indikátorok vizsgálata mindkét példa esetében.

Az interpretáció jellemzői és szerepe az örökségturizmusban különös tekintettel az épített örökségi helyszínekre

Bernadett Gászné Bősz — Mon, 02 Sep 2024 00:00:00 +0200

A műemlékek, örökségi helyszínek közös múltunk részei. Valójában akkor lesznek az egyén szintjén is érzékelhető közös múlttá, ha használhatja, megismerheti és értékelheti azokat. A használat, hasznosítás egyik módja az örökségturizmus. Az örökségturizmus legfontosabb kihívása a múlt hiteles rekonstrukciója a jelenben. A turista számára a történelemben a hétköznapi ember érdekes, akivel azonosulni tud: kik és hogyan éltek egykor a történelmi falak, ma már nem használt eszközök, mára megszűnt gazdasági-társadalmi körülmények között. Mindeközben pedig a legfontosabb számára, hogy ő maga mit élhet meg ma a látogatás közben ugyanitt. Az eredetiség kapcsolja össze a történelmi épületeket és az örökségturistákat. A látogatói döntésben az élmény a kulcsszó. A történelmi környezet magas élményígérettel bír, kiváló kulisszája az élményszerű interpretációnak.

A kutatásoknak és kreatív üzemeltetőknek köszönhetően számos interpretációs eszköz áll rendelkezésre, hogy az örökségi helyszínek megfeleljenek ennek a kihívásnak, azaz hiteles információkat és egyúttal a vendégkompetens élményszolgáltatásokat kínáljanak. A vonzerő által nyújtott élményt fokozó szolgáltatások fejlesztése a kultúrához köthető, előnyt biztosító versenyképességi tényező. Ugyanakkor a jó tapasztalatok erősítik az örökségi elem fontosságát és értékét, ennek következtében a látogató maga is érdekeltté válik a megőrzésében. A megfelelő interpretáció tehát tartósan megalapozza a fenntarthatóságot.

A tanulmány a hatékony interpretáció jellemzőit és hatását vizsgálja – elsősorban – épített örökségi helyszínek vonatkozásában.