Per Aspera ad Astra

A kopernikuszi elmélet recepciója a német protestáns egyetemeken és a tudományos paradigma kuhni fogalmának korlátjai

László Székely — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Thomas Kuhn tudományfilozófiájának recepciójával a tudományokról való magyar gondolkodás fölzárkózhatott a nemzetközi tendenciákhoz. Ugyanakkor Kuhn elméletének egy speciális, leegyszerűsített és kritikátlan megközelítése vált meghatározóvá, mely figyelmen kívül hagyva Kuhn későbbi korrekciós szándékát, az eredeti, 1962-es könyv koncepciójához ragaszkodott. Az ennek nyomán teret nyerő, sokszor radikális relativizmusba hajló tudományfölfogás nem csupán leegyszerűsítő, ideologikus képet nyújt a tudományokról, hanem egyúttal a tudományos paradigma eredeti kuhni elméletének néhány mozzanatához (így az összemérhetetlenséghez, a kölcsönös megértés nyelvi-fogalmi okok miatti hiányához, és a paradigmaváltás holista szemléletéhez) dogmatikusan ragaszkodva, blokkolja a tudománytörténet sokszínűségének föltárását, elvárva, hogy a tudománytörténeti események minden esetben szigorúan e fölfogásának és fogalmaknak megfelelően kerüljenek értelmezésre. E fölfogást bírálva előbb röviden vázoljuk a tudományos paradigma kuhni fogalmát, majd a kopernikuszi elmélet németországi recepciójával foglalkozó kutatások eredményeit fölhasználva bemutatjuk a ptolemaioszi és a kopernikuszi elmélet kuhni összevetésének tarthatatlanságát. Ennek során egyrészt jelezzük, hogy nem csupán a Kuhnra hivatkozó, de az általa elutasított radikális tudományfilozófiai relativizmus, hanem az eredeti kuhni paradigmaelmélet is alkalmatlan a Kopernikusz-recepció értelmezésére. Másrészt amellett érvelünk, hogy a tudományos paradigma kuhni fogalmának a diszciplináris mátrix eszméjét is fölhasználó, revidiált-strukturált, nem holista változata megfelelő teoretikus eszközt kínál a kopernikuszi recepció első, protestáns fázisának tárgyalására.

Körmöczi János jénai és göttingeni peregrinációjának filozófia- és tudománytörténeti vonatkozásai

Dezső Gurka — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A 18–19. század fordulóján mind Jéna, mind Göttingen fontos célállomásai voltak a magyarországi peregrinusoknak, s közülük számosan, így Körmöczi János (1763–1836) is, mindkét egyetemet látogatták. Jéna – Carl Leonhard Reinhold, Johann Gottlieb Fichte és Friedrich Wilhelm Joseph Schelling előadásainak köszönhetően – a német idealizmus kibontakozásának színterévé vált, s néhány magyar peregrinus – így Kálmán Vilmos (Wilhelm Kalmann) és Bodó Sámuel is – valamilyen szinten mellékszereplőjévé válhatott e folyamatnak. E hatásközvetítésnek Körmöczi Fichte A gondolatszabadság visszakövetelése Európa fejedelmeitől, akik azt ezidáig elnyomták című röpiratának (Zurückforderung der Denkfreiheit von den Fürsten Europens die sie bisher unterdrückten, 1793) lefordítása kapcsán vált részesévé, bár annak csupán egyetlen részlete jelenhetett meg nyomtatásban. Cikkünkben a korábban kolozsvári tanári székfoglalójaként számon tartott beszédének kéziratát sikerült egy másik Fichte-mű, az Előadások a tudás emberének rendeltetéséről (Einige Vorlesungen über die Bestimmung des Gelehrten, 1794) fordításaként beazonosítanunk. Lichtenberg 1796-os göttingeni kísérleti fizikai előadásairól készített és rajzokkal ellátott jegyzetei szintén fontos hatásközvetítés kiindulópontjává váltak: a kolozsvári unitárius kollégium szertárának leltára alapján kimutatható, hogy Körmöczi legkésőbb 1799-től kezdődően beszerezte a szóban forgó elektrosztatikai kísérletek bemutatására alkalmas eszközöket.

A csillagképek mint organizmusok

Gábor Kutrovátz — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Ebben a tanulmányban megvizsgáljuk azt a nyelvezetet, amelyet Ptolemaiosz használt katalógusában a csillagok leírására. A katalógust eddig behatóan vizsgálták a benne található adatok tekintetében, ám a szöveges leírásokra nem sok koncentrált figyelem irányult. Mi az ún. anatómiai leírásokat vesszük szemügyre (több mint 700 darab): ezek olyan szövegrészletek, melyek azáltal azonosítják a tárgyukat, azaz egy csillagot, hogy egy képzeletbeli csillagképfigura valamilyen testrészére utalják azt. Megvizsgáljuk az ezen leírások alkotta korpusz szókincsét, összevetve azt más ógörög technikai szövegek lexikai változatosságával. Feltárjuk a leírások – pontosabban az egyes leírásfajták – általános szerkezetét a részek funkcionális szerepei alapján, és ezáltal sorra vesszük azokat az elemeket, amelyek szöveges információt szolgáltathatnak a csillagok azonosíthatóságáról. Statisztikai megállapításokat teszünk mind az egyes szerkezeti elemek előfordulási gyakorisága, mind pedig ezek lehetséges kifejezésmódjai (és azok regisztere) kapcsán. Arra a konklúzióra jutunk, hogy a Ptolemaiosz által használt nyelvezet szintaktikai szinten formális, összhangban mind a diszkurzív funkcióval, mind pedig az ógörög geometria technikai szövegeivel, ám szemantikai értelemben gazdag, köszönhetően az anatómiai kontextusnak. Megmutatjuk, hogy a nyelvhasználat rávilágít a csillagképfigurák technikai szerepére: ezek nem pusztán kulturális díszként vagy makacs babokanént maradtak fenn az antik csillagászatban (és még jóval tovább), hanem az egyes csillagok azonosíthatóságának, felismerhetőségének és memorizálásának kognitív keretét szolgáltatták.

Megfigyelni, megnevezni, lejegyezni

Lilla Krász — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A Habsburg kormányzati gyakorlatban az 1750-es évektől bekövetkezett léptékváltás részeként, egyik sikeres gyakorlóterepeként értelmezhetőek az előbb a Monarchia központjában, Bécsben, majd a birodalom központjától távolabb eső részekben is bevezetésre került átfogó egészségügyi reformprogram adminisztratív intézkedései. Ezen törekvések jegyében az egyes törvényhatóságok élén álló főorvosoknak saját működési területükön minden egészségüggyel kapcsolatos jelenségről megbízható adatokat kellett gyűjteniük, s azokat előre megadott szempontok alapján szükséges volt rendszerezniük. A rendszeres, specifikus adatgyűjtés, az adatok különböző, időben változó vizualizációs médiumok (folyó szöveg, kérdőívek, táblázatok) segítségével történő rendszerezése lehetővé tette a központi kormányzat számára az ily módon előállított és rendelkezésre álló információkban rejlő, jellemzően rövid, tényszerű, konkrét, aktuális, szinoptikus tudásanyag birodalmi (Udvari Kancellária, bécsi egyetem orvosi fakultása) és regionális (Helytartótanács, nagyszombati, budai majd pesti egyetem orvosi fakultása) „tudásközpontokban” való felhalmozását, szűrését, értelmezését, az ítéletalkotást és a döntéshozatalt. Tanulmányunkban a módszerként, empirikus megismerési gyakorlatként, minőségbiztosítási „intézményként” és a hálózatképzés eszközeként egyaránt értelmezhető egészségügyi jelentésírásnak a magyarországi működését, összetett funkcióit, a korabeli tudományosságban betöltött szerepét a jelentések részét képező járványos és népbetegségek regisztrálásának példáján keresztül mutatjuk be.

A test vagy a lélek betegsége?

Janka Kovács — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A pesti egyetem klinikájára a 19. század elejétől fokozatosan egyre több, az elmebetegség valamely típusával diagnosztizált páciens került be, ahol a klinikai gyakorlatukat teljesítő orvostanhallgatók részletes és szigorú narratív struktúrába rendezett esetleírásokban, kórtörténetekben és klinikai naplókban örökítették meg a betegségek lefolyását és a páciensek gyógyulás felé vezető útját. A hazai orvostörténet-írásban eddig szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyott kórtörténeteket vizsgálva szembetűnő, különösen, ha összehasonlítjuk őket egyéb intézményekben keletkezett esetleírásokkal és terápiás gyakorlatokkal (például a Habsburg Birodalom korai tébolydáival, az edinburgh-i egyetem hasonló rendszerben működő poliklinikájával vagy a tébolydák ideáltípusának tekintett York Retreat eseteivel), hogy a pesti klinikai gyakorlatban a 18–19. század fordulóján az orvosi irodalomban lelki- és elmebetegségként számon tartott állapotok még mindig elsősorban a test, és nem a lélek betegségeiként értelmeződtek. A tanulmány a diagnosztika, az elmebetegség-értelmezések és a pszichologizált nézőpont érvényesítésének határait és limitjeit vizsgálja, valamint egy több szempontból marginalizált réteg a társadalomban elfoglalt helyének kijelölésére irányuló törekvéseket (elzárás, büntetés, hospitalizáció/institucionalizáció) is, amelyek a magyar kontextusban elsősorban a sajátos intézményi háttér, az orvosi oktatás tartalma és a domináns terápiás gyakorlatok, valamint az egyszerre adminisztratív és interpretatív műfajként is értelmezhető kórtörténet-írás összefüggéseinek feltárásával érthetők meg.

Fizikai forradalom a kémiában: a Bohr-féle atommodell megalkotása

Gábor Lente — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A róla elnevezett atommodell alapjait Niels Bohr három, 1913-ban megjelent cikkben publikálta. A jelen munka azt vizsgálja, hogy az ezekben megjelent nevezetes posztulátumoknak milyen előzményei voltak, illetve a természettudomány fejlődése során milyen kísérleti információk igazolták őket később. Az atommag körül keringő elektron létezését kimondó posztulátum ellentmondott ugyan az 1913-ban már jól ismert, a klasszikus elektrodinamika alapját jelentő, a keringő elektron esetében elektromágneses sugárzás kibocsátását megkövetelő Maxwell-egyenleteknek, de valójában csupán az addigra már jól megalapozott kísérleti információk következményeit mondta ki. A kvantumposztulátum jelentette a modell valódi újdonságát és értékét, mert erre alapozva a hidrogénatom kísérletileg jól ismert színképét elméleti úton is pontosan előre lehetett jelezni. Bohr ezen posztulátum megalapozására eredetileg az elektron körmozgási frekvenciája és a keletkező elektromágneses sugárzás frekvenciája között tételezett fel kapcsolatot, de ennek hasznosságát elsősorban az igazolta, hogy a belőle levont következtetések egyeztek a kísérleti megfigyelésekkel. A kvantumposztulátum fizikai háttérét csak később, egymástól viszonylag távol álló jelenségek révén sikerült tisztázni: ebben komoly szerepe volt a hullám-részecske kettősség megértésének, a fizikai mennyiségek közötti, kvantummechanikai határozatlansági relációk felismerésének, illetve annak a ténynek, hogy a foton impulzusmomentumáról kísérletileg sikerült bizonyítani, hogy az energiájától független, állandó érték. Az 1913-ban, pusztán egy modell kidolgozása céljából megfogalmazott feltételezések így lényegében a fizika későbbi fejlődését előlegezték meg egy pontos matematikai formába öntött egyenlet alakjában.

A személyes életív tapasztalatai mint tudománytörténeti példák Polányi Mihály filozófiájában

Szilárd Kmeczkó — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Polányi Mihály a századforduló tájékán született, majd Magyarország határain túl ismertségre szert tett tudósemigráció tagja, olyan híressé vált fizikusok mellett, mint Wigner Jenő, Szilárd Leó vagy Kármán Tódor. Polányi pályaívét nem csupán azért nehéz áttekinteni, mert szerteágazó vizsgálatokat folytatott az adszorpció, az anyagszerkezeti kutatások és a reakciókinetika területén. Több évtizeden átívelő berlini és manchesteri kémikusi munkásságát ugyanis 1948-ban lezárta, s ekkor kezdődött a filozófusi karrierje Manchesterben, majd Oxfordban. Ez a legszembetűnőbb váltás, amelyet az életrajzok sem felejtenek el hangsúlyozni. A természettudományos eredmények iránt érdeklődve válik azonban nyilvánvalóvá, hogy Polányi pályáját a kezdetektől végigkísérték az újrakezdések, legyen szó professzió váltásról, vagy szakterület váltásáról a kémián belül, nem beszélve arról, hogy kémikusi munkássága jórészt a kémia és a fizika érintkezési felületén bontakozott ki egy olyan időszakban, amikor a modern fizika megalapozása zajlott. Ami távolabbról nézve kudarcoktól mentes sikertörténetnek tűnhet, közelebbről szemlélve látni engedi a problémákat, az elveszített vitákat, a kellő figyelem hiányát vagy az eredmények alulértékelését. Polányi kémikusi és filozófusi munkásságával való megismerkedés tanulságot hordoz a tekintetben is, hogy filozófiai munkáiban reflektál saját tudományos pályaívének fájó pontjaira. Azoknak a tapasztalatoknak a bemutatására vállalkozom jelen írás keretei között, amelyek szerepet játszottak tudományfilozófiai felismeréseinek kialakulásában. Ezt megelőzően megkísérlem bemutatni Polányi intellektuális habitusát, gondolkodói magatartását megformáló főbb hatásokat.

„Első a kötelesség”

Krisztina Dezső — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Beck Soma 1924-ben már nemzetközileg is elismert tudósként érkezett Pécsre, hogy megszervezze a városba költöző Erzsébet Tudományegyetem bőrgyógyászati klinikáját. A mostoha körülmények ellenére pár év alatt egy jól működő klinikát állított fel, ahol mind a bőrbetegségekkel, mind a nemi betegségekkel küzdő pácienseket fogadni tudták. A gyógyító tevekénység mellett az egyetemi oktatásban és kutatásokban is jelentős munkát végzett a professzor. A klinikán értékes mulázsgyűjteményt készíttetett, melyek az oktatásban használtak, szakkönyvtárának átengedésével a klinika könyvtárának alapját vetette meg. Tudományos munkássága a rákkutatásra, a csecsemőkori bőrbetegségekre, a háborús fagyási sérülések kezelésére terjedt ki. Legjelentősebb műve a Krompecher Ödönnel közösen írt Die feine Architektur der primären Hautcarcinome című kötet, amelyben a bőr rákos daganatait vizsgálták. Elsőként írta le az erythema myoticum infantilénak nevezett csecsemőkori bőrbetegséget. Emellett két tojásolajalapú kenőcsöt is kifejlesztett.

Prinz Gyula Pécsett

Zoltán Dövényi — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Prinz Gyula (1882–1973) több szempontból is sajátos helyet foglal el a hazai geográfiában. Ezek közül nem a legfontosabb ugyan, de témánk miatt említést érdemel, hogy professzorként ő tanított a legtöbb egyetemen, illetve egyetemi városban. 1918 márciusában lett egyetemi tanár a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen. Mivel azonban a trianoni országcsonkítás következtében koronázó városunk az országhatáron kívülre került, az egyetem ideiglenesen Budapesten folytatta működését, így Prinz Gyula is itt folytatta professzori ténykedését. Az Erzsébet Tudományegyetem 1923-ban került Pécsre, s jött vele Prinz professzor is. 1940 őszén újabb váltás, Pécsről átkerült Kolozsvárra. Itt alig melegedett meg, amikor négy évvel később már Szegeden folytatta működését és innen ment nyugdíjba 1958-ban, 76 évesen.

A jelen tanulmány elsődleges célja Prinz Gyula Pécsett töltött 17 évének néhány szempont alapján történő bemutatása. Amire egyáltalán nem vállalkozunk, az a professzor tudományos munkásságának bemutatása és értékelése. Erre már csak azért sem vállalkozhatunk, mert Prinz hatalmas életműve nemcsak a geográfiát, hanem a földtudományok számos más területét is átfogta, de legalábbis érintette. Teljes joggal lehet őt az utolsó magyar geopolihisztornak nevezni.

„Nagy vágyam volt, hogy kimehessek a Sony gyárba söpörni”

István Lengvári — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A Pécsi Tudományegyetem egykori és jelenlegi polgárainak nem kell bemutatni Kosaras Attilát: a sokféle szervezeti keretben évtizedek óta működő egyetemi televízió alapítóját, operatőrét és szerkesztőjét, hiszen sokak nemcsak nézői, de szereplői is voltak a munkatársaival készített híradóknak, kisfilmeknek és interjúknak. Az utóbbi évtizedben szakszervezeti vezetőként is sokat tett az integrált egyetem munkavállalóiért. 45 éves, az egyetem érdekében kifejtett munkáját 2019-ben Életműdíjjal ismerte el a PTE vezetése.

Megnyitó beszéd a Mecseki Fotóklub 65. születésnapján rendezett kiállítás alkalmából

Tamás Aknai — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Tartalomjegyzék

Martin Méreg, Petra Polyák — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

Esettanulmányok a kultúrdiplomácia kialakulásáról

Levente Várdai — Thu, 30 Mar 2023 00:00:00 +0200

A Contemporary European History folyóirat 2021 májusában jelentette meg különleges, tematikus számát European Cultural Diplomacy and the Twenty Years’ Crisis, 1919–1939 címmel. A szerkesztőpáros, Benjamin G. Martin és Elisabeth Marie Piller – alapos bevezető tanulmányt követően – kilenc olyan kurrens tanulmányt gyűjtött össze, melyek tágan értelmezve a két világháború közötti Európa diplomáciatörténetére fókuszálnak, illetve az öreg kontinens államainak válságát és az országok közötti (kultúr)diplomáciai kapcsolatok átalakulását, felélénkülését járják körül.