Wilfrid Sellars a mentális állapotokról
Absztrakt
A leginkább a tudat működésének és az elme természetének magyarázatára hivatott analitikus elmefilozófia hagyományában több olyan választ kaphatunk, ami a pszichológia természetére irányul. Ez egy rettentően fontos kérdés egy olyan korban, amelyben a világmagyarázó fogalmi keretet a pszichológia biztosítja. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy mentális életünkre vonatkozó fogalmaink valóban azt jelölik, ami a valóságban végbemegy, hiszen általában sikeresen következtetünk egy érzelem meglétére akkor, ha egy általunk jól ismert személy arckifejezésére pillantunk. Továbbá hajlamosak vagyunk elfogadni azt az állítást, hogy közvetlen és privilegizált hozzáférésünk van saját belső állapotainkhoz. Úgy hisszük, hogy kitüntetett tudásunk van pszichológiai entitásokat illetően. Az utóbbi állítást a legtöbb analitikus elmefilozófus nem fogadná el. Wilfrid Sellars 1956-os Empiricism and the philosophy of mind című cikkében kifejtett nézetei nagyban meghatározták azt, ahogyan az elmefilozófusok gondolkodtak belső állapotaink természetéről. Dolgozatomban bemutatom azokat a sellarsi gyökerekkel rendelkező elmefilozófiai nézeteket, amelyek kifejezetten a pszichológia természetét vizsgálták. Ilyen az eliminatív materializmus és az elmélet-elmélet. Nézetem szerint ezek akarva vagy akaratlanul félreértették Sellarst. A félreértéseket kiküszöbölve mutatok rá Sellars belső állapotokra vonatkozó elméletére, amely egy lehetséges választ nyújthat a pszichológiai fogalmaink természetét illetően.
