A virtusok variabilitása és értelmezési szintjei Pietro Aretino kurtizán-dialógusában

Abstract

A XVI. századi Itáliában a kurtizán-kultusz virágkorát élte, így ezen megosztó téma erőteljes nyomot hagyott a kor irodalmi emlékezetében. A három lehetséges női sors (feleség, apáca, kurtizán) mostohagyerekeként értelmezett mesterség előkelőbb ága (cortigiana onesta-lét), vagyis a szerelem művészetének magas és művelt szinten való gyakorlása, olyan kapukat nyitott meg egy-egy reménytelen sorsú nő előtt, melyek által képesek lehetettek kiemelkedni a náluk tisztességesebbnek titulált társaik soraiból. Különös kérdés azonban, hogy ezen nők esetében miként is kerülhet szóba a tisztesség, ha esetükben egyáltalán lehet erről szólni. Tanulmányomban arra vállalkozom, hogy Pietro Aretino Beszélgetések (Ragionamenti) című kötetének egyik dialógusából („Az első nap”) vett példákon keresztül bemutassam és igazoljam, miként is jelenhetnek meg és válhatnak lényegivé a virtusok (erények) egy a szerző korában is megosztónak számító női szerepkörben? Pontosítva mindezt egy a platóni dialogizáló szerep jegyében született dialogo puttanescon (kurtizán-dialógus) keresztül kívánom szemléltetni, melyben egy idős, már gazdag és messze földön (el) ismert kurtizán Nanna mintegy tanítóként vezeti be leányát, Pippát a cortigiana onesták világának rejtelmeibe. Kutatásom során arra az eredményre jutottam, hogy nem csak hogy lehet, hanem kell is szólni esetükben az erkölcsösségről és a tisztességről; hiszen sikerük kulcsa maga a kardinális erényeknek (virtusok), valamint azok reneszánsz alkotta új alkategóriáinak ügyes és komplex módon való alkalmazásában rejlik.