Afrika Tanulmányok / Hungarian Journal of African Studies

Kimaradtak – Fentről vezérelt áldozat kategorizációk a genocídium utáni Ruandában

Miklós Szabó — Wed, 07 Feb 2024 00:00:00 +0100

A genocídiumot követően, 1994 júliusától az RPF a hatalom birtokosa Ruandában. A militáns lázadó csoport hatalomra kerülésekor egy lerombolt országgal szembesült, mely rombolás egy részéért ő maga volt a felelős. Az országban maradt polgárok a genocídium sokkjának hatására minden etnikai megkülönböztetést – és annak bármilyen politikai megjelenését – elleneztek, és a nemzetközi figyelemben bízva, az RPF-től gyors újjáépítést, demokratizálódást reméltek. Az RPF az elvárásoknak megfelelően az „Új Ruanda” nemzetépítési projektbe kezdett, amely egyfelől az etnikai megosztottság felszámolását, másfelől óriási menekülthullámok okán kialakult társadalmi különbségek kezelését célozta.

Cabo Delgado: a szubszaharai Afrika egy újabb kormányozhatatlan területe?

Tibor Pintér — Wed, 07 Feb 2024 00:00:00 +0100

A 2000-es évektől a kormányozhatatlan terület fogalma egyre meghatározóbbá vált, köszönhető ez elsősorban a 2001. szeptember 11-i terrortámadásnak a Word Trade Center ellen, ami elindította az Amerikai Egyesült Államok globális harcát a terrorizmus felszámolására, egyre nagyobb figyelmet szentelve azoknak a területeknek, ahol az állami jelenlét gyenge és ideális bázisul szolgálhat a terror és/vagy dzsihádista szervezeteknek. Ezek alól a szubszaharai Afrika területei sem kivételek, hiszen az elmúlt bő egy évtizedben a dzsihádista mozgalmak befolyási területe addig soha nem látott ütemben nőtt. A tanulmány ennek a tendenciának a legújabb esetét mutatja be, Mozambik északi részét, Cabo Delgado-t. A kormányozhatatlan területiség ismérvein végighaladva a tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy Cabo Delgado minősülhet-e kormányozhatatlan területnek. Ennek a megválaszolásához a fogalom részletes kifejtése és Mozambik északi részének társadalmi, gazdasági és biztonságpolitikai folyamatainak vizsgálata szükséges.

"On vit là tous ensemble on survit". Afrikai diaszpórák Franciaországban Tiken Jah Fakoly Africain à Paris című dalán keresztül

Bence Peszmeg — Wed, 14 Feb 2024 00:00:00 +0100

Az afrikai diaszpórák, valamint az afrikai migráció jellemzőinek mindennapi magyarázatai során a történelmi hagyományok mellett az egyének által megtapasztaltak, illetve azok társadalmi és politikai vonzatai is sok esetben a háttérbe szorulnak. A cikk a kontinens egyik legjelentősebb rendszerkritikus művésze Tiken Jah Fakoly diaszpórákhoz kapcsolódó politikai aktivizmusának zenén keresztüli elemzésére összpontosít, részletezve Fakoly politikai szerepvállalásának gyökereit, az afrikai migráció témáját, valamint a művész Africain à Paris c. dalán keresztül vizsgálja az afrikai diaszpórák helyzetét Franciaországban, a francia-afrikai kapcsolatok, a dekolonizáció és az afrikai migráció kontextusában.

Egy afrikai hangszer hódító útja a nagyvilágban – alapismeretek az általánosan sanza névvel illetett pengető alkalmatosságról

Szilárd Biernaczky — Wed, 14 Feb 2024 00:00:00 +0100

Az általánosan sanza illetett hangszert pontatlan megnevezéssel az afrikaiak zongorájának is nevezik. Ez a sajátos zenei instrumentum napjainkra igen népszerűvé vált világszerte, számos nem-afrikai környezetben is felbukkant a használata. Jelen tanulmány részben a hangszer leírását, használatát ismerteti. Másrészt néhány olyan forrást vesz számba, amelyek több évszázados múltját, használatát igazolják, másrészt kevéssé ismert zenetörténeti és zeneelméleti tényeket hordoznak. Az elemzés végül kitér a zenei eszköz kísérő hangszerként való használatával összefüggésben a szóbeli hagyományokhoz való kötődésére is. A feltárt tényeket vagy a megfogalmazott állításokat a szerző kottapéldákkal is alátámasztja.

A kereszténység és az iszlám hatása a hagyományos afrikai hangszerkultúrákra

József Brauer-Benke — Fri, 16 Feb 2024 00:00:00 +0100

Összességében a kereszténység és az iszlám hatása a hagyományos afrikai hangszeres kultúrára messze nem a várt "civilizációk összecsapása", mivel, mint az áttekintésből kiderül, a hagyományos afrikai kultúrák endemikus eszközeit akkor is át tudták venni és fenn tudták tartani, ha azok kulturális beágyazottsága erősen kötődött az animista ősi vallásokhoz. Mint például a goge fidulas esetében, amelynek használatát a 19. századi muszlim reformerek betiltották, de az eszköz nem tűnt el a használatból. A lamellofon, amely eredetileg "kafír" hangszer volt, szintén elterjedhetett a nyugat- és kelet-afrikai muszlim népek körében, bár formai módosítással és az animista vallási vonásokat tükröző antropomorf rajzolat nélkül. Kérdés, hogy ez meddig marad így, mert az Afrikát jellemző szunnita hanafista, maliki és szafita irányzatokkal ellentétben a hanbalita irányzatból kialakult, korábban Szaúd-Arábiára korlátozódó vahabizmus és más iszlamista irányzatokat már nem vallási tolerancia jellemzi, és az afganisztáni tálibok színházilag égetik a hangszereket, még csak nem is azért, mert azok nem az iszlám kultúra eszközei, hanem csupán a zene, a szórakoztatás eszközei.

Egy ilyen hozzáállás nyilvánvalóan nem kímélné az afrikai hangszereket sem, amelyek, mint a történelmi áttekintésből kiderült, idegen eredetű hangszerek, és amelyek elterjedése kifejezetten az iszlám vallás terjedéséhez kapcsolódik. Ilyen például a keretdob, a tölcsérdob, a kettős nádnyelvű nád, a hosszú fémtrombita, vagy akár a vonós hangszerek egésze. Az iszlamizálódott világ hangszerei közötti különbség, a klasszikus és a népi hangszerek közötti különbség nyilvánvaló, de érdemes kiemelni, mert a nem európai hangszereket a beavatatlanok hajlamosak egységes, egzotikus és ezért "népi" hangszereknek tekinteni. Míg az afrikai iszlámot a madháboknak köszönhetően inkább regionális, mint vallási kulturális különbségek jellemzik, addig az afrikai kereszténység annyira afrikai, azaz szinkretikus az általános jellemzőit tekintve, hogy egyáltalán nem okozott gondot az endemikus hangszerek fenntartása, sőt, azok beépítése a keresztény liturgiába. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár a keresztény liturgia évszázadokig hivatalosan nem tűrt meg semmilyen más hangszert az orgonán kívül, a karácsony esti éjféli "dudaszó" gyakorlata a népi kegyesség szintjén annyira elterjedt, hogy a falusi dudások kihalásával a nép elvárta, hogy a falusi kántor továbbra is a pásztorok dudáját játssza az orgonán az éjféli misén.

A népi vallásosság tehát mindig is megtűrte a kereszténység előtti idők eszközeit. Afrikában tehát a kereszténységnek a hangszerekre gyakorolt hatása eltér az iszlámétól. A kereszténység hatása inkább abban nyilvánul meg, hogy a hangszereket nem autentikus módon használják, például amikor a tipikusan szóló hangszeres lírákat és hárfákat zenekari kórussá szervezik a liturgia kísérésére. Vagy amikor a keresztény vallás "védelmében" az iszlám befolyással szemben a keresztény területekre jellemző hagyományos afrikai hangszereket olyan helyeken használják, ahol eredetileg nem használták őket.

In memoriam AGA

István Tarrósy, Szilárd Biernaczky — Fri, 16 Feb 2024 00:00:00 +0100

Tarrósy István: A társadalomtudós-filoszról, a barátról és mentorról, aki nélkül az Afrika Tanulmányok folyóirat nem létezne...

Biernaczky Szilárd: A. Gergely Andrásra emlékezve

Afrikai diaszpóra-közösségek mint Afrika meghatározó gazdasági szereplői

Márk Palócz — Sun, 18 Feb 2024 00:00:00 +0100

Palócz Márk a következő művet mutatta be:

Bénédicte Châtel et Anne Guillaume-Gentil: Les diasporas africaines. Accélératrices des économies du continent. Les cahiers du CIAN. Éditions Eyrolles, Paris, 2019.