Afrika Tanulmányok / Hungarian Journal of African Studies

Afrikai birodalmak a Száhel-övezetben, történeti áttekintés

Gábor Búr — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

Az utóbbi másfél évezredben az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig húzódó Száhel-övezetben birodalmak sora keletkezett, élte virágkorát, majd elenyészett. Vita tárgyát képezi, hogy ezek a birodalmak mennyiben voltak autochton fejlődés eredményei, s mennyiben a civilizációs folyosókon át érkező migráció, a kulturális diffúzió következményei. Az viszont vitathatatlan, hogy létezésük alapját a transzszaharai kereskedelem jelentette, biztosítva az erőforrásokat, a katonai fölényt. A hanyatlást is egyértelműen a fő kereskedelmi útvonalak áthelyeződése okozta, amit csak betetőzött az európai gyarmatosítás. Ezek a Száhel-övezeti birodalmak, kiemelkedő uralkodóik a mai Afrikában történelmi fogódzókat jelentenek, egy kiszipolyozott, egészen a közelmúltig alávetettségbe kényszerített kontinensen a büszkeség forrásaként szolgálnak. Jól felfogott érdek fűződik tehát az előítéletektől, a túlzásoktól, s gyakran a fantázia szüleményeitől letisztított, adekvát történelmi kép kialakításához.

A vallási élet a Száhel-övezetben

Zoltán Szombathy — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A tanulmány rövid áttekintést nyújt a Száhel-övezetről a vallási élet szempontjából. Először röviden áttekinti a térség földrajzi, etnikai és nyelvi jellegzetességeit, illetve a Száhel és más rokon elnevezések jelentéstartalmát. Ezt követően bemutatja a muszlim vallásosság három alapváltozatát: a vallás hagyományos formáit (különösen a szinkretikus népi vallásosságot), a vallási misztika (szúfizmus) főbb csoportjait, illetve a modern vallási reformmozgalmakat (wahhábiták, szalafiták stb.). Minthogy a muszlimok óriási többséget alkotnak a térség népességén belül, a tanulmány értelemszerűen nagyrészt az iszlámról szól, ám mindamellett kitér a vallási kisebbségekre is: az egyre zsugorodó létszámú animista népességekre és a missziós hátterű keresztény közösségekre. Végül bemutatja az övezet legdélebbi részein itt-ott föllángoló keresztény ̶ muszlim ellentéteket, hangsúlyozva, hogy ezek értelmezhetetlenek a „keresztényüldözés” fogalomkörében, ehelyett több közük van a vallás etnicizálódásának jelenségéhez. A tanulmányt a szélsőséges mozgalmak és az erőszakos dzsihádizmus, illetve a szekuláris államberendezkedés konfliktusainak áttekintése zárja.

A Száhel társadalmi-gazdasági helyzete pusztító viharban

Judit Kiss — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A Száhel öt frankofón országa (Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia Niger = G5) a világ legelmaradottabb, legszegényebb és leginstabilabb régióját alkotja. Az ötből négy szárazföldi (landlocked) ország, ahol a fejletlen infrastruktúra nem képes a földrajzi adottságot ellensúlyozni és a konnektivitást megteremteni. A gazdaságot és az exportot a primér szektor – a zömében önellátásra termelő mezőgazdaság és a nomád állattartás, valamint a kitermelő ipar – uralja. A feldolgozóipar és a magánszektor fejletlen, míg az informális szektor igen jelentős. A régiót számtalan természeti katasztrófa és ember okozta – biztonságpolitikai, demográfiai, humanitárius, élelmezési, klimatikus, megélhetési, migrációs, politikai – válság, valamint etnikai konfliktusok, fegyveres és terrorista cselekmények sújtják. Ugyanakkor az övezet ásványkincsekben (arany, bauxit, kőolaj, uránium, lítium, réz, ón, wolfram) és megújuló energiaforrásokban (nap, szél, víz) gazdag. A világ legfiatalabb és leggyorsabban növekvő népessége is potenciális fejlődési lehetőséget kínál. A természeti és a humán erőforrások kiaknázásához azonban politikai stabilitásra, az állami intézmények megerősítésére, inkluzív fejlesztésre és hathatós külső erőforrás-bevonásra van szükség.

A Száhel-övezet politikai földrajza

Zoltán Vörös — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A Száhel-övezet egyedülálló éghajlati, kulturális és politikai adottságai miatt kritikus geopolitikai övezetként szolgál. Az elmúlt években ez a félsivatagos régió jelentős figyelmet kapott a nemzetközi szereplők részéről, elsősorban a migrációval, a terrorizmussal és a regionális instabilitással kapcsolatos aggodalmak miatt. A tanulmány a Száhel-övezet összetett politikai földrajzát vizsgálja, a gyarmatosítás történelmi összefüggéseire és annak az államalakulásra és kormányzásra gyakorolt tartós hatásaira összpontosítva. Feltárja a Száhel sokrétű meghatározását, kitér a régió társadalmi-gazdasági kihívásaira, a történelem, a politika és a nemzetközi kapcsolatok metszéspontjainak elemzésével az írás átfogó áttekintést nyújt a Száhel-övezet folyamatban lévő kihívásairól, az interdependens problémákról és az esetleges globális következményekről.

Magyarország és a Száhel a 21. században

Viktor Marsai, István Tarrósy — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A Száhel jelentőségének felértékelődése Magyarország számára nem a véletlen műve, hanem szervesen következik az elmúlt évek magyar kül- és biztonságpolitikájának alakulásából. Ez egyben illeszkedett az Európa-szerte megfigyelhető tendenciákba, amelyek során az addigi széttartó és ad hoc jellegű uniós és tagállami szerepvállalás egyre inkább a Száhelre összpontosult. A földrajzi fókuszváltás emellett koncepcionális átalakulást is magába foglalt, melynek keretében az addigi egydimenziós feladatokat komplexebb, kormányzati és nem kormányzati szereplőket és feladatokat is magukba foglaló tervek váltották fel. A Száhelről az általános és a specifikus magyar tudások is további bővülést és mélyülést igényelnek, melyhez elengedhetetlen a kormányzat együttműködése a nemzetközi és az afrikai aktorokkal, egyúttal a hazai és nemzetközi tudományos élet szereplőivel. A tanulmány kronologikusan tekinti át a magyar Afrika-politika alakulását, fókuszálva a Száhelnek a magyar kül- és biztonságpolitikában betöltött/betölthető helyére és szerepére. Az írás számos dokumentumot, médiamegjelenést elemez, amelyet kiegészítenek releváns szereplőkkel készített interjúk.

Nyelvek és nyelvpolitikák a sokszínű Száhelben

Erika Gúti, Attila T. Horváth — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A tanulmány a Száhel-övezet összetett nyelvi és nyelvpolitikai dinamikáját vizsgálja. Elemzi a térség francia nyelvű országai közvetítő nyelveinek és regionális lingua francáinak funkcióját a társadalmi interakcióban, majd azokkal a kontinentális nyelvpolitikai törekvésekkel foglalkozik, amelyek célja a nyelvi és kulturális ökológia fenntartása révén a társadalmi stabilitás és biztonság elősegítése. Végül, a közelmúltban végbement puccsok és államszervezési kísérletek nyelvpolitikai következményeit tárgyalja.

Civil terepi beszámoló a Száhel-övezetből

Andrea Morris, Gréta Virág — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

Az elmúlt időszakban a Száhel-övezetben a civil szektor jelentősége megerősödni látszik, ami kétségtelenül összefügg a civil szektor azon sajátos képességével és jelentőségével, miszerint gyorsan és pontosan közvetíti a társadalomban keletkező szükségleteket, várakozásokat, konfliktusokat, illetve mindezekre társadalomközelisége, viszonylagos bürokratikus szabadsága és önérdekmentessége miatt optimális válaszokat indíthat. A tanulmány a magyarországi székhelyű, Maliból kiindult Közel Afrikához Alapítvány terepi tapasztalataival töltve részletezi a harmadik szektor fogalmát, annak (száheli) funkcióit, az állam-magánszektor-civil szektor viszonyrendszerben betöltött pozícióját, „közvetítő” és „hézagtöltő” szerepét, intézményesülési formáit és típusait. Emellett magyar és nemzetközi civil szervezetek és projektek szemlézésével betekintést nyújt a Száhel-térségben megvalósuló fejlesztési és humanitárius segélyezés körébe. A tudományos és empirikus ismeretek szintetizálásával, valamint az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) helyi operatív – benne strukturális, politikai, finanszírozási – kontextusba helyezésével a tanulmány a Burkina Fasóban, Csádban, Maliban, Mauritániában, Nigerben, Szenegálban aktív civil szektor felől közelítve tesz kísérletet egyfajta „látlelet” levonására a Száhel-övezet azon jelentékeny létszámú, rohamosan növekvő népességének állapotáról, amelynek egyre terhesebbé váló multifaktoriális kihívásokkal kell megküzdenie a mindennapokban.

A Száhel-övezeti fuvolatípusok eredetének hangszertörténeti vizsgálata

József Brauer-Benke — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

Tekintve, hogy a Száhel-övezetben elterjedt fuvolákról nagyon kevés információ áll a rendelkezésre, a hangszertípus történetét illetően még elég sok a találgatás és a hipotetikus felvetés. A jelenkori hangszerek morfológiai vizsgálata és a történeti ikonográfiai adatok összehasonlító elemzése arra enged következtetni, hogy a Száhel-övezetben elterjedt fuvolatípusok a Mauritániában fennmaradt fuvolatípussal rokoníthatóak és nagy valószínűséggel a görög-római időszakban Egyiptomban megjelenő, vagy eleve ott kialakuló fuvótoldalékos fuvolatípusok leszármazottjai lehetnek. Erre azonban az egyetlen bizonyíték a 18–19. sz.-ra datált ashanti bronzszobor lehet, mert a Száhel-övezet fuvoláin már csak a fuvónyílás két oldalán található méhviaszból kialakított kiemelkedés emlékeztet az eredeti csőszerű fúvótoldalékra. A hangszertípus vagy a berber őslakosság által maradhatott fenn az északnyugati régióban és onnan terjedhetett el a használata déli irányba is, vagy, ahogy arra az elnevezése is utal, a fulbe népcsoport által terjedhetett el Nyugat-Afrikában. A fúvótoldalékos kialakításra a megfúvás módjában egyedi fúvótechnika is magyarázatot adhat, amely az emberi énekhangot kombinálja a fuvolán fújt hangokkal. Ez a fúvótechnika a már nem fúvótoldalékos típusoknál is fennmaradt, sőt még a kameruni felhangfuvoláknál is alapvető játéktechnika maradt. Felvetődik annak a lehetősége is, hogy az idők során az ujjnyilásokat is elhagyhatták a hangszerről, és amint azt a benini bronzplakettek is tanúsítják, a hasonló fúvótechnikával megszólaltatott kürtökkel együtt alkalmazhatták őket. A Száhel-övezet fuvolái azért is maradhattak meg a fulbe népcsoport használatában, mert bár Nyugat-Afrika több országában is megjelentek, de általában kisebbségben és az endogám házassági szokásaik miatt, a környező népekkel alig keveredtek. Ezért, bár a nem fulbe népcsoportok is átvették a hangszert, de más hangszertípusokkal ellentétben sosem terjedhettek el szélesebb körben, és ezért maradt fenn róluk csak nagyon kevés adat. Ennek következtében a legutóbbi időkig a mérvadó szakirodalmakban sem foglalkoztak ezzel a hangszertípussal. Mivel a használatuk a grió zenészkaszt falusi zenészspecialistáihoz is köthető, az utóbbi 20–30 évben a világzene színpadi előadóművészetében is helyet kaphattak, és ennek köszönhetően kezdenek szélesebb körben ismertté válni. Szintén ennek köszönhetően kialakultak a megnövelt ujjnyílásszámú, nagyobb hangterjedelmű változataik, és az eredetileg három ujjnyílásos E, F, G és A dúr diatonikus skálákra hangolt típusokból kifejlődhettek a már hat ujjnyílásos „B” kromatikus skála eljátszására is képes változataik. A történeti adatok összehasonlító elemzése emellett arra is rámutat, hogy a kelet-afrikai fuvolatípusok nem rokoníthatóak a nyugat-afrikai fuvolatípusokkal, mert azoktól eltérően a kelet-afrikai fuvolák más hangszerekhez hasonlóan Délkelet-Ázsiából érkezhettek a kelet-afrikai partvidékre, majd onnan terjedhettek el a dél-afrikai népcsoportok körében is, ahol később helyi változataik alakultak ki.

Tartalomjegyzék

István Tarrósy — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

A XVIII. évfolyam II. szám tartalomjegyzéke

Frankofón Afrika

István Tarrósy — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

Tarrósy István a következő művet mutatta be:

Brucker Balázs – Kruzslicz Péter (szerk.): Frankofón Afrika. Szeged, SZTE, Frankofón Egyetemi Központ, 2022.

Lányok a Boko Haram Fogságában

Melinda Radics — Tue, 03 Dec 2024 00:00:00 +0100

Radics Melinda a következő művet mutatta be:

Adaobi Tricia Nwaubani: A baobab árnyékában. Fordította: Atlasz Florina. &Kiadó, Budapest, 2024.